Bevezetés:

Az elmúlt három évtized kognitív és pedagógiai pszichológiai kutatásai feltárták, hogy az olyan fogalmi szerkezetek, mint például a tanulók tudása, meggyőződése, hite, hiedelmei, érdeklődési köre,mind igen fontos szerepet játszanak a természettudományos fogalmak és ismeretek megtanulásában és azok későbbi módosításában (MURPHY, P. K. – ALEXANDER, P.A. 2008). A tanulók intézményes oktatás előtti ismereteinek feltárásával képet alkothatunk arról, hogyan gondolkodnak a gyerekek, milyen fogalmi struktúrával kezdik meg egy adott tananyag feldolgozását, valamint általában véve az iskolai tanulást. A gyermekek saját tapasztalataikból, megfigyelésekből kialakítanak egy belső kapcsolati-fogalmi rendszert, amelyet egy számukra értelmes, összefüggő módon rendszereznek. Ezzel a fogalmi rendszerrel kerülnek be az óvodai, majd később az iskolai oktatásba, ahol hirtelen sok új tudáselemmel találkoznak, amelyeket valamilyen módon szintén megpróbálnak beépíteni az ismeretrendszerükbe. A gyerekek azonban az intézményes oktatáson kívül is számos más információforrásból ismeretanyaghoz jutnak, amelyet fokozatosan beépítenek a saját fogalmi rendszerükbe (KOROM E. 1997, 2002; MURPHY, P. K. – ALEXANDER, P. A. 2008).

Kóródi T. – Sansumné Molnár J. – Siskáné Szilasi B. – Dobos E. (szerk.): VII. Magyar Földrajzi Konferencia kiadványa. 799 p.

Konferencia helye, ideje: Miskolc, Magyarország, 2014.09.01-2014.09.04. Miskolc: ME Földrajz-Geoinformatika Intézet, 2014. pp. 240-254.

Szerzők:

Dr. Kádár Anett
Prof. Farsang Andrea